Egy tinilány, Marie bolondos családjával Párizsban él és magányos délutánjain barátságokról és egy grundról álmodozik. Egyik este aztán váratlanul feltárul a szobájában álló öreg antik szekrény ajtaja, és Marie belép a hívogató fénybe. Egy smaragd hídon át eljut a Titkok Könyvtárába, ahol sok különös és furcsa szerzettel találkozik. Halhatatlan regényhősökkel, férfi és női bajkeverőkkel, a gyönyörű száznegyvenhét éves könyvtárosnővel, és főként barátságot köt a Pál utcai fiúkkal. Közülük sokan már nagyon régóta vártak arra, hogy végre jöjjön valaki, és szabadítsa ki őket évszázados történetük fogságából. Marie nem ijed meg a feladattól
Részlet a könyvből.
"Marie lassan elindul a bűvös fény felé, mely úgy vonzza a tekintetét, hogy egyetlen pillanatra sem tudja levenni róla. A szíve hevesen kalapál, amikor az ajtóhoz ér, s belép a szekrénybe, tarka ruhák lombjai közé, melyeket kéznek érintésével könnyedén szétnyit. A hirtelen elé táruló látványtól meglepetésében felkiált.
Egy híd áll előtte, s úgy ragyog, mint a smaragd.
Rajta, Marie, szedd össze magad!
S hirtelen elszánja magát, lábujjhegyre emelkedik, nekilódul, s végigszalad a hídon, olyan sebesen, mintha kergetnék, s már nincs előtte semmiféle akadály.
Alig hisz a szemének. Óriási, szédítően magas teremben találja magát, ahol a mennyezetről hatalmas csillárok lógnak le, a kockaköves padlót drágakövek díszítik, s faltól falig könyvespolcok terpeszkednek rengeteg, rengeteg régi könyvvel. A tiszteletet parancsoló, vastag bőrkötéses könyvek feszes rendben állnak egymás mellett, mint délceg katonák. Kevésbé szerencsés sorsú társaik, a vékony, papírkötésű könyvek kisebb-nagyobb tornyocskát alkotva keresztben fekszenek a testesebb könyvek tetején..."
